Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


H kezdőbetűs lófajták

2010.04.10

Haflingi

Kép A fajta a dél-tiroli Haflingból származik, ami után a nevét is kapta. Tudatos tenyésztése a 19. században indult el egy shagya arab mén és egy tiroli kanca keresztezésével; a fej nemes vonalai mutatják a telivér származást. Kiváló málhás ló, eredetileg farönkök szállítására használták az Alpok lejtőin. Rendkívüli munkabírású, engedelmes, intelligens, gyerekszerető állat. Marmagassága 135–145 cm körüli, sörénye és farka szőke. Magyarországra az 1960-as években került, azért hozták be az országba, hogy a muraközi regenerálásában próbálják ki a fajtát. Ahogyan Ausztriában, úgy hazánkban is két típusát tenyésztik: egy sportos és egy testesebb, tömegesebb változatát. A Haflingi Világszövetség 2000-ben hazánkat is tagjai közé választotta.

Highland póni

Kép A highland póni (ejtsd: hájlend) a Skót-felföldön és a partvidéket övező szigeteken élő két őshonos lófajta egyike. Az évszázadok hosszú sora alatt tökéletesen alkalmazkodott az időjárás viszontagságaihoz, s szívós, ellenálló fajtává alakult. Téli szőrzete kétrétegű: a bozontos, durva külső bunda alatt sűrű, puha, finomabb szőrzet melegíti testét, így a téli hideget, csípős szelet is jól tűri. A szőrzetét nem szokták nyírni, a farkát és a sörényét is teljes hosszában meghagyják. Fakó színben fordul elő leggyakrabban, de a szürke, a pej és a fekete szín is általános, ritkán májsárga ezüst sörénnyel és farokkal. Jellemző a szíjalt hát és némelyiküknek zebracsíkos a lába. Fehér jegyek nem lehetnek rajta, legfeljebb egy aprócska csillag megengedett. Igen sokoldalúan hasznosítható fajta, csaknem minden lovassportban jól szerepel, még a lovaspólóban is használják, bár eredetileg málhásló volt. Marmagassága 132–148 cm. Tanulékony és jó természetű, kedves, ideális családi ló.

Holland melegvérű

Kép A fajta ugyan nem büszkélkedhet nagy múlttal, hiszen csak a 20. században tenyésztették ki, de képességei miatt nagyra becsülik a lovassportok szerelmesei: kitűnő díj- és ugróló. Alapvetően a groningenire és a gelderlandira vezethető vissza a kialakulása – Hollandia két őshonos fajtájára. Az angol telivért is bevonták a tenyésztésbe, így az alapvetően kissé vaskos testfelépítés és a fej vonala is finomodott. Ahogy a legtöbb melegvérű fajta, úgy a holland melegvérű fejlődése sem fejeződött még be, nincs lezárt méneskönyve. A fajtán belül háromféle kategóriát különítenek el: a fogatló-, a gelderlandi és az atletikus sportló-típust. Közös jellemzőjük az együttműködés, a barátságosság, a nagy munkakedv, az energikusság. Holland melegvérűek közül kerülnek ki a világ legjobb ugró- és díjlovai; rendkívül jó eredménnyel szerepelnek a világversenyeken s ehhez mérten az áruk is igen magas. Marmagassága 165–170 cm, legjellemzőbb színe a pej, sötétpej és a sárga, a fogatlovaknál megengedettek a fehér jegyek.

Hucul

A Kárpátokból származó melegvérű póni. A Tisza forrásvidékén élő szláv népcsoport, a huculok tenyésztették ki. Ősei feltehetően a tarpánok, a mongolok lovai lehettek, amik az idők során jól alkalmazkodtak a hegyvidéki szélsőséges viszonyokhoz. Erős és igénytelen, tanulékony fajta, főleg munkalónak tartják, de fogathajtáshoz is használják. Marmagassága 135 cm körüli. Hazánkban 60 tenyészkancát tartanak – ennek csaknem a felét az aggteleki ménesben.