Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A lovak evolúciója

A lovak evolúciója bemutatja, hogyan lett a Hyracotherium nevű róka nagyságú, erdőlakó őslényből mai háziállatunk a ló. A paleozoológusoknak sikerült összeállítani egy majdnem teljes képet, a lovak „családfájáról”. Máig, egy más állatnak sem ilyen ismertek az ősei. A lovak a páratlanujjú patások (Perissodactyla) rendjéhez tartoznak. Minden lófélének egy patás ujjban végződik a lába, felső ajkaik mozgékonyak, és fogazatuk hasonló. Ezek a jellemzőik arra utalnak, hogy közös ősük van a tapírfélékkel és az orrszarvúfélékkel. Az első páratlanujjú patások a késő paleocénben jelentek meg, 10 millió évvel a kréta-tercier kihalási esemény után. Ezek az állatok a trópusi erdőkhöz voltak szokva. Ma is a tapírok és egyes orrszarvúk ezt a helyet kedvelik, míg a lóvak kijöttek a keményebb éghajlatú, száraz sztyeppékre. Egyes Equus-fajok e két hely közti térséget választották élőhelyül. A lovak legősibb rokonainak több, szétálló lábujja volt, ezek segítették őket járni az erdők puha talaján. Ahogyan a lófélék áttértek a levélevésből a legelésre, úgy a fogazatuk is alkalmazkodott. A fogak nagyobbak és erősebbek lettek. A lovak kijövetelét az erdőből, a sztyeppék terjeszkedése is elősegítette. Mivel a sztyeppén nem volt búvóhely, az állatok hosszabb és gyorsabb lábakat fejlesztettek, hogy elszaladhassanak a ragadozók elől. Hogy gyorsabb legyen a szaladás, a lovaknak idővel visszafejlődtek a lábujjaik, a harmadikon kívül; ez a lábujj látható a mai lónál is

 

A mappában található képek előnézete Régen és ma