Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Talán télen mutatkozik meg leginkább az, hogy ki az igazi lovas: ki az, aki nyeregbe vágyik, akár esik, akár fúj. Lehet sokszor inkább a meleg szobában maradnánk ahelyett, hogy kimerészkedjünk a tomboló mínuszok közé, de akinek lova van, tudja, hogy ezt nem engedheti meg magának. Az istállóban tartott lovak fittyet hánynak a rossz időre. Nekik ilyenkor is mozogniuk kell, ki kell engedni őket a karámba, ahol levezethetik a bokszban felgyülemlett fölös energiáikat. A szabad, lovas nélküli mozgás biztosításán túl persze azzal is jót teszel a lovadnak, ha nem hagyod ellustulni, s folytatod vele az edzést. Menjetek lovagolni, de néhány dolgot tarts észben. Igaz már egyre ritkábban és egyre rövidebb időre van hozzá szerencsénk, de télen mégiscsak a hóra kell elsősorban számítani. Ha a hó nedves és tapad, kend be a ló talpát zsiradékkal, mielőtt útnak indulsz, így nem áll össze labdává a ló patájában, s az állat nem csúszik meg olyan könnyen. A jeges felület rendkívül veszélyes lehet, mert akár még a lábát is eltörheti a lovad. Patkósarok használatával kisebb az esélye annak, hogy elcsúszik, de a legjobb, ha soha nem lovagolsz jégen. Mesés dolog a puha hóban vágtázni, ám egyben megfontoltságra int, mivel a lovak is imádják! Ahogyan a víz, úgy a hó is ellenállhatatlan hempergőzésre készteti őket, ez azonban nem jó móka, ha történetesen fel vannak nyergelve, s ráadásul te a nyeregben ülsz. Figyelni kell tehát a jelekre: ha a lovad megáll, és kaparni kezdi a havat, tudhatod, hogy épp arra készül, hogy a következő pillanatban jól belehemperedjen. Ilyenkor ne tétovázz, hajtsd előre. Ha mégis lefekszik, villámgyorsan ugorj le a hátáról, s reménykedj, hogy nem töri össze a nyeregvázat!